Szösszenet.
Kis semmiség, apró válasz, reakció River csodás alkotására, a láncolatok-ra.
Az idézetet szabadon használtam fel belőle. Köszönet a csodáért, az ihletért, mindenért.
Mindenképpen ajánlom az elolvasását ezelőtt, bár, akár független is lehetne tőle.
Lényegében gyenge Good Omens szösz.
Az idézetet szabadon használtam fel belőle. Köszönet a csodáért, az ihletért, mindenért.
Mindenképpen ajánlom az elolvasását ezelőtt, bár, akár független is lehetne tőle.
Lényegében gyenge Good Omens szösz.
Ezt
a történetet Robertának ajánlom.
A
történet minden egyes porrá zúzott, majd csettintésre összeállt gondolata;
darabokká tört, szívszaggató, csörömpölő, kristályos üvegszava; elragadott,
körbefont, bezárt és kulcsot elhajított érzése; keserű, könyvszagú,
leheletfinom, ólomsúlyú kérése; halkan a leláncolt szíved koromsötét mélyére
lopózva suttogja, nem engedhetlek el téged örökkévalón soha soha soha.
Ugyanúgy,
ahogy az áldatlan párosod szívét szögezed össze ezeréves tövisekkel.
Pillanatnyi talán-örömmel, könnyel, kővel, ököllel. Halállal, csöpögő,
örvénylő, önző, önmagát kiáltó talánnal, a halál síró angyalával, angyalának
bűnbe mártott bukásával, megváltással és erénnyel, amit bármelyik kellemetes kegyelettel
hajítasz ki a méteres erkélyen. Zuhanva a fertőbe, a mocsokba, a bűnbe, az
éjbe.
Az
éjbe, ahol az angyalok arcán folynak a fények, s homok pereg a torokban, az
órában, mégsem tudjuk, hogy nappal van.
Vér
csöpög a kiszáradt szájak sarkából, alvad, olvad. De nem hevíti fel az alvó
boldogságot, mer, mar, fél, fáj, éget, árad.
Felemészt
a kárhozat.
Körömmel
vájt körbe, kúszva, csúszva, mászva, remegve rebegve szakad fel a borízű
őrület, szikrázva, lobbanva, robbanva szaggatja szét az alakot, s a szilárd
akaratot.
Megmenthetnék
egymást. Megölhetnék a másikat. De csak lassan, újra-bújva, feltekintve
elátkozva, lenézve megváltva, hagyják, vonzzák, befogadják a végeláthatatlanul
ismétlődő, könyörületet nem ismerő, rabként vergődő, béklyóit széttépő
láncolatot.
Hordozzák
hosszú órákon, éveken, ezredeken, egy életen, már nagyon-nagyon régen. Ősi
mese, ódon, ...
"...antik,
antikvár, ugyan kit vár, erős vár az én Istenem; nem."
Nem.
Nem.
Mert elsőtől az utolsó sorig, minden áldott szóig, betűig, hangig, elveszett,
megtalált, szétzilált és újraalkotott gondolatáig, építi az átkozott várat,
szerkezetet, melyet nem dönthet össze, nem. Csak járja, és járja, végig,
megint, és még mindig.
A
távoli éterben angyali zsoltárok szólnak, kíséri őket a pokol habzó bugyra,
ékes jóra, érdes szóval.
Hangorkán.
Egyszer
megakad a hang a torkán. S fulladozna az idők végezetéig, összefonódva, menny,
s minden alatta.
-------
Ha eddig nem tettétek meg, olvassátok el a Good
Omenst, mindenképpen megéri.
Egy kis Google, és hamar találtok róla információt.
Mindenképpen megéri.
Egy kis Google, és hamar találtok róla információt.
Mindenképpen megéri.
Belefulladtam a szavaidba.
VálaszTörlésAmúgy szia és helló!
Ezzel kellett volna kezdenem, de hát muszáj volt emgemlítenem, hogy ezek a sodró, lendületes szavak teljesen magukkal ragadtak, és nagyon nehéz bármi vállalhatót is kipréselnem magamból ezek után.
Egész egyszerűen csak hűha.
Basszus.
Úgy érzem magam, mint a könnyűbúvár, aki először látta a Korall-szigeteket, aztán felmerül egy újabb korty levegőért, miközben legszivesebben világgá ordítaná mindazt a szépséget, csodát, életet, színeket, amit látott, de csak egy káromkodásra futja, meg egy megdicsőült vigyorra.
Köszönöm, hogy olvashattam!
U.I: A Good Omens jó, a Good Omens páratlan, és mindenki irjon Good Omens ficet! Meg olvassa a könyvet, mert az asdfghhjjkkl hogy ilyen csúnyán, ámde lényeget fedően fejezzem ki magam.
Köszönöm. Halkan, rebegve, suttogva, köszönöm.
TörlésÜdvözletem amúgy itt, nálam~ Remélem a későbbiekben is találsz majd némineműleg olvasható szöszöket. :3
És most az érdemlegesebb rész.
Nagyon (-nagyon-nagyon-...) örülök, hogy ilyen dinamikusnak és erőteljesnek érzted ezt a kis szösszenetet. Igazából kicsit (khm.... durván) féltem feltölteni, mert olyan semmilyennek érzem, tartalom nélküli össze-vissza szóhalom, jelzőlexikon. De ha már egy embernek egy icipicit is tetszik, megérte.
A hasonlatod fantasztikus, festői, és el sem hiszem, hogy én kaptam.
Köszönöm.
Ha folytathatom, most olyan érzésem van, mint aki a tenger fenekéről szabadult, az ólomsúlyú víz alól, és egy frissítő lélegzetvétel nekem ez a komment.
Vagy kő a szívről, vagy ahogy jólesik.
Végül, de nem utolsó sorban, ismételten egy hálarebegés.
És GO-t a világnak! Meg GO ficeket!
Oké
VálaszTörlés- miért hittem, hogy erre már rég válaszoltam
- hogy lehetek ennyire sütőtök
- akkor majd most
Ami az ajánlást illeti nagyon szépen köszönöm, mert szerintem nincs annál nagyobb dolog ha valakit írásra, rajzra, bármilyen önkifejezésre inspirál egy másik írás, rajz, vagy gondolat. A szavaidnak pedig azt kívánom hogy zúgjanak és hullámozzanak és csapjanak ki a partra és lágyan húzódjanak vissza
mert ez a dolguk.
A sütőtök szép ;)
VálaszTörlésRajzra mindig inspiráltok, állandóan és már ezen a rövidke nyári idő alatt teleskicceltem egy fél füzetet. Azon gondolkodtam, hogy fel kéne ide pakolni párat, ha már a pötyögés nem akarja az igazat.
És köszönöm. Igyekszem egy csepp lenni a nagy egészben, nem csak sodródni, de ha az kell, víz hátán szél szárnyán. *egyszer megtanulok hajót vezetni*